Védjük a gyermekeinket! - De valóban védjük a gyermekeinket?

 

Az elmúlt hetekben komoly indulatokat váltott ki a július 15-én módosított úgynevezett pedofiltörvény, amelynek elsődleges célja a gyermekek védelme. A probléma csak az, hogy a gyermekeink védelme eddig sem valósult meg, holott meg lettek volna rá a jogi eszközök, a megfelelő szakemberek és a lehetőségek.

A kérdést nem a sok vitát kiváltott melegpropaganda-ellenesség szemszögéből tartom fontosnak, hanem abból, hogy az elmúlt esztendőkben, sőt, évtizedekben is már létre lehetett volna hozni egy olyan társadalmat és környezetet Magyarországon, ahol a gyermekeket megvédjük a veszélyes tartalmaktól és személyektől. Hogy ezt kik és miért nem tették meg? Nos, ezen lehetne heteken át vitatkozni, de talán a legjobb válasz, hogy a döntéshozók mulasztották el a kötelességüket.

Vajon, az kinek a felelőssége, hogy a mai napig olyan tartalmak láthatók a televíziókban és az interneten, amelyeket nem lenne szabad látniuk a kisebbeknek és a nagyobbaknak, a kiskorúaknak és a tinédzsereknek? A televízióadókból ömlik a szenny, elegendő akár csak a hírműsorokat megtekinteni. S nem, nincs kint a 18-as karika. A 30 vagy éppen 60 perces tartalmak 99 százalékában olyan hírek szerepelnek, amelyek címeiben a kicsik a "megölték", a "megverték", a "háború", a "bűncselekmény", a "baleset" és más szavak olvashatók és ezek a tartalmak nem zavarják a Tisztelt Döntéshozókat és nem érzékenyek erre! Tehát, ebből kiindulva, ez teljesen jó dolog, hogy ilyen anyagokat látnak a gyermekeink és bizonyára nem befolyásolja negatívan a fejlődésüket. A különböző televízióadókon látható híradókra jobban illene a bűnügyi és baleseti krónika elnevezés. S a szerkesztők nem szégyellnek az utolsó 2 percre berakni olyan anyagokat, hogy "Cukiság született az xy állatkertben", mint ha ezzel feledtetni tudnák a megelőző 28 vagy 58 perc undorító tartalmait.

S akkor természetesen még ott vannak a különböző filmek, amelyeket között elvétve találkozhatunk olyannal, amelyben nincs erőszakos jelenet. A káromkodás mindennapos, a kisebb otrombaságok szintén. Azok már el sem érik az ingerküszöböt. Amelyik filmben nem folyik 2000 liter vér 5 perc alatt, az már szinte nem is "érdekes". Teljesen háttérbe szorultak a vígjátékok, a romantikus filmek. Ezek a dolgok bizonyára nem fontosak. Sem a humor, sem a romantika vagy az érzelmek. Pedig lenne lehetőség fellépni a jelenség ellen, van például egy úgynevezett médiatanács, amely mindent csinál, csak azt nem, ami a dolga lenne. Amennyiben ugyanis elvégezné a feladatát, akkor nem itt tartanánk. Feltéve, ha valóban a létrehozásakor megállapított feladat elvégzése lenne a fontos: a gyermekeink védelme.

Az interneten rengeteg a káros tartalom és azok ellen valóban fel kell lépni, de eközben a televízióadókról szeretnek megfeledkezni a döntéshozók. Azok undorító műsora elfogadottá vált. Általában az az érv hangzik el, hogy a szülő figyeljen oda, hogy mit néz a gyereke vagy kapcsoljon át más csatornára. Azonban ez koránt sem elegendő. Igenis kellene a megfelelő a szabályozás, az erőszak száműzése a képernyőről. A szülők segítése, a gyermekvédelmi szakemberek megkérdezése, megfelelő szabályozása és kidolgozása és betartása. S nem csak a névleges gyermekvédelem hangoztatása. Mert a gyermekekre valóban káros jelenségek ellen igenis lehetne és kellene harcolni. S ez után lehetne "gender" és egyéb kérdésekkel foglalkozni. Ugyanis a probléma az, hogy mire egy gyermek egyáltalán eljut a tinédzser koráig és az ilyen kérdésekig, már annyi szenny árasztotta el az agyát az éveken át tartó tévénézés során, hogy eleve sérült - mindenféle szempontból, úgy a fejlődése tekintetében, mind mentálisan. S van még egy nagyon fontos dolog: jó lenne, ha az egyes kérdésekről az érintettek vitatkoznának és ismertetnék az álláspontjukat, majd döntenének: a szülők, a gyermekvédelmi szakemberek és leginkább: a gyerekek. Nem pedig a semmihez sem értő politikusok! Akiknek jobb lenne csendben maradniuk. Ha már az emberek érdekeit nem képviselik és az egyes témákat csak a választópolgárok egymás ellen fordítására, a nép hergelésére és a saját játszmáikra használják fel. Az egész ügyben egyébként csupán egy csoportot hagytak figyelmen kívül, akikről állítólag az egész dolog szól: a gyerekeket.