Reneszánsz ember - helykeresés a világban

Leckék és lehetőségek - szólt egy nemrég elérhetővé vált előrejelzés. Miközben tart a koronavírus-járvány, érdekes, új értelmet nyer ez a két fogalom. Valóban az emberiségnek leckékre és lehetőségekre van szüksége? - tehetjük fel a kérdést. S vajon tudnak-e az egyes emberek vagy akár az egész emberiség tanulni a tapasztalatokból? Bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy nem, hiszen önmagunkat korlátozzuk számos dologban. A maszkviselés például korlátoz, de eközben megteremti a 1,5 méteres szabad terünket, az újkori intimszféránkat. Furcsa ebbe így belegondolni.

Versben megfogalmazva:

Az én 1,5 méterem
a maszk által védett
mások által kijelölt
személyes életterem
megfelelő légköbméterem?
nem tudom, nem én kértem.

 

Érdekes módon a koronavírus-járvány előtt megszokott volt, hogy a bevásárlásnál egymás nyakában voltak az emberek, most, mindenki megtanulta, hogy ne lihegjen, köhögjön a másik tarkójába. Ugyanez a helyzet a kézmosás fontosságával. A több ezer évet megélt emberiség tagjainak ezt még tanítani kellett, hogy: fiam, lányom, ugyan moss már kezet? Úgy tűnik, hogy igen. Másrészt tanultunk is - már, aki. Rendkívül sok értékes kezdeményezésre, ötletre és elsősorban segítségnyújtásra volt és van példa. A nagyon sok hülyeség mellett értékes dolgok is megjelennek. A kérdés csak az, hogy ez a hatás átszivárog-e az emberiség egészébe, akár a vezetőkbe is, vagy megmarad helyi, elszigetelt jelenségnek. Reméljük, az előbbi lesz a jellemző, bár a legtöbb példa azt mutatja, hogy a jó és a rossz dolgok egyaránt felerősödtek, például a segítségnyújtás és az intolerancia egyaránt. Mégis megkaptuk - sokadszorra - a lehetőségeket. Remélem, hogy tudunk vele élni, meg tudunk újulni. Végre igazán előtérbe kerülhet a környezetvédelem, a megújuló energiák, a szociális érzékenység, a másikra és az egymásra, de leginkább a magunkra figyelés is. Amennyiben nem válunk reneszánsz emberekké, akkor könnyen a letűnt fajok múzeumába kerülhetünk. S onnan nem lenne kiút.