Miért kell egy nőnek félnie?

Rengeteg olyan helyzet van, amikor egy férfi könnyedebben tud érvényesülni bizonyos helyzetekben, csupán azért, mert ő férfi, míg egy nő bizonytalan. Nem önmagában, hanem abban, hogy vajon ő vele szemben is úgy fognak-e viselkedni, mint egy férfivel. Ő is megkapja-e a megfelelő tájékoztatást, empátiát, korrekt magatartást? Miért kell attól tartania, hogy ha magassarkúban, csinosan, elegánsan, de nem kihívóan öltözve bemegy egy autókereskedésbe vagy egy bármilyen szaküzletbe, akkor miként fogják kezelni és megkapja-e a neki kijáró tiszteletet és megfelelő bánásmódot. Félre értés ne essék, nem azért, mert csinos, hanem, mert ügyfél, vásárló és főleg, mert Ember.

 

 

Miért van az például, hogy ha egy nő műszaki cikket vagy autót vásárol, akkor akaratlanul is gyomorgörccsel indul útnak és szeretne maga mellett tudni egy kísérőt, akire támaszkodhat, még ha az illető nem is ért az adott területhez? A furcsa az, hogy sok esetben nem azért kell neki a férfi kísérő, mert ő nem ért az adott termékhez, hanem, mert az illető testesíti meg azt a személyt, akit az eladó vagy a kereskedő komolyan vesz. Ő az, aki, ha kell, összeráncolja a szemöldökét vagy - képletesen - az asztalra csapa és kifejezi a nemtetszését. Tényleg azért van szükség egy férfire, hogy a nőt ne nézzék hozzá nem értő, szőke, buta libának, aki nyugodtan átverhető és hülyének nézhető? S még az sem fontos, hogy a férfi hozzáértő legyen vagy akár csak egyetlen szót is szóljon, de már a háttérben való megjelenése tudatosítja az eladóban vagy a kereskedőben, hogy a kísért nő nem megtéveszthető, becsapható préda.

 

 

Egy másik példa, hogy egy férfi megrendelő esetében fel sem merül az, hogy egy lakást 300 000 ezer forintért fessenek ki, miközben az ablak lemázolása nem tartozik az elvégzendő munkába és ráadásul a megbízás végén az egyik munkás rá is mozduljon, mondván: annyira bejön neki. Egy nő előbb futhat bele ilyen helyzetbe és sokkal nehezebben érvényesülhet, miközben csak ugyanannyira vágyna, mint egy férfi: tisztességes bánásmódra, s a pénzéért kapjon normális szolgáltatást és emberi hangnemet.

Arról ne is beszéljünk, hogy a férfiak többsége mélységesen felháborodna azon, ha őket annak alapján méregetnék, hogy mekkora bottal a lába között áldotta meg a sors. Kikérnék maguknak és sietve közölnék, hogy ők nem tekinthetők egy darab húsnak. Mégis, a nőkkel szemben ezt hajlamosak elfelejteni. S nem, ez nem intézhető el annyival, hogy: de hát férfi vagyok.

Talán ezekben a kérdésekben kellene a jelenleginél sokkal több megértés és empátia a férfiak részéről. S abban is, hogy ha egy nő kifakad, az - szintén mai divatos szóhasználattal élve - sokszor nem női "hiszti". Mert higgyük el, nem lenne jó azt megvárni, hogy dühös nők a tűsarkúikkal vegyenek elégtételt az őket átverő eladókon, kereskedőkön és szakembereken.

Természetesen nem csak a nőket érik méltánytalanságok az életben, sőt. Ez is külön megér egy bejegyzést.