Home office - az első számú közellenség?

Home office. Otthoni munkavégzés. Az elmúlt hónapokban talán az egyik leggyakrabban hallott és olvasott fogalom világszerte. S mostanra állítható, hogy a világ egyik felében szinte szitokszó. 

S, hogy miért van mindez? Mert azt jelenti, hogy az embernek otthon kell maradnia a fenekén, megteheti, hogy nem reggel 5 vagy 6 órakor kell, hanem mondjuk alszik 8 óráig, majd munkába áll, dolgozik és 16-17 óra körül abbahagyja azt. S eközben jut ideje magára, akár lepihenhet egy fél órára vagy órára, sőt, még meg is ebédelhet. Szörnyűséges módon nem kell 1 vagy 1,5 órát a fürdőszobában, öltözködéssel és egyéb tevékenységekkel töltenie, ráadásul utaznia sem kell adott esetben órákon át. Ez mind borzalmas dolog, igaz? Nos, valamiért mégis csak az, hiszen a világ számos országában a home office-t semmilyen körülmények között nem akarják kötelezővé tenni. Mindegy, hogy naponta több mint százan halnak meg a koronavírusban, lehetővé kell tenni, hogy az emberek a munkahelyeikre utazva és ott együtt dolgozva hadd fertőzzék meg egymást. Igen, korlátozzuk a mozgást a bevásárláskor, bezárunk számos üzlettípust, de a munkahelyek korlátozását nem vezetjük be. Pedig ezáltal komoly mértékben csökkenthető lenne az utakon és elsősorban a tömegközlekedési eszközökön jelen lévők száma. Nyilván vannak ágazatok, ahol nem lehet otthonról dolgozni. Aligha gondolja bárki is, hogy például autót összeszerelni lehet a lakás konyhájából is vagy árut fuvarozni lehet a nappaliból ülve. A probléma az, hogy ott sem ajánlják vagy teszik kötelezővé az otthoni munkavégzést, ahol ez megoldható lenne. Pedig elgondolkodtató, hogy sokan minden bizonnyal örülnének a home office intézményének, hiszen kicsit pihentebbek lehetnének, ami a mostani kimerítő időszakban nem lenne hátrány, takarékoskodhatnának az idejükkel, kevesebb fertőzésveszélynek tennék ki magukat és nem fáradnának ki az utazásban.

A legnagyobb probléma az, hogy ha home office lenne, akkor a családtagoknak véletlenül meg kellene ismerniük egymást, hiszen feltűnő lenne, hogy kik azok a személyek, akivel egymásba botlanak nap, mint nap, reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak. Sőt, még esetleg beszélgetni is kellene és a párbeszédek nem szorítkoznának a megszokott: "Mi volt ma? Semmi." panelekre. Többek között erősödnének a családi és a társas kapcsolatok. ez is ráférne a nem kicsit megtépázott társadalmunkra.

A home office egy nagyon egyszerű dolog, hiszen az ember a megszokott környezetében lehet, ott és azokkal, amit és akiket a legjobban szeret. Igen, vannak hátrányai, például az időbeosztás, hiszen nehéz elkülöníteni egymástól a munka- és a szabad., illetve pihenőidőt. Foglalkozni kell a párunkkal, a gyerekeinkkel, kutyáinkkal, macskáinkkal, közös programok szervezhetők, akár még szerelmeskedni is lehet. Csupa borzalmas és bűnös dolog. Mondhatni: fujj. Ehelyett a szülők egy része kifejezetten tiltakozik a lehetőség ellen, mert összedől az élete. nem mint ha egy 8-10-12 éves gyermeket ne lehetne otthon hagyni egyedül, ne tudna elkészíteni magának egy szendvicset, s igen, meg kellene bízni benne, hogy nem okoz károkat. De ahhoz, hogy bízni lehessen benne, ismerni kellene, tudni, hogy milyen, mik a hobbijai, mik érdeklik, kik a barátai, mikre vágyik, mik az álmai és a tervei. Ja, hogy ez nem valósult meg? S ez kinek a hibája? Az éppen aktuális kormányé? A szomszédé? A pártoké? A társadalomé? Az iskoláé? A tanároké?

Pedig azt gondolom, hogy a koronavírus-járvány a számos szenvedés, borzalom mellett esélyt és lehetőséget is jelent a világnak, hogy lehet és kell változtatni, új dolgokat kipróbálni, akár bevezetni, rugalmasabbá tenni az életünket, hogy kevésbé legyünk kitéve ezeknek a hatásoknak. Az, hogy az emberiség ezzel nem él, több, mint hiba: bűn. Nem mutogathatunk senkire, sem a természetre, kizárólag magunkra. Elértük már azt a technológiai és pénzügyi szintet, hogy akár a bolygó teljes területén megvalósíthatók lenne például a home office is. Csak kellene hozzá rugalmasság, nyitottság, akarat. S nem az örökös kifogáskeresés. Mert az már nagyon megy.

Lehet másként is, mint kiderült: Németországban például adókedvezményt kapnak az otthonról dolgozók. Az adózási szabályok változásairól a szövetségi parlament (Bundestag) után a törvényhozás tartományi kormányokat képviselő kamarája (Bundesrat) által is elfogadott csomagban szereplő újítás szerint a munkavállalók napi 5 eurót leírhatnak az adóalapból, ha nem a munkahelyükön, hanem az otthonukból látják el feladataikat. A home office átalánynak is nevezett kedvezmény egyelőre csak 2020-ra és 2021-re érvényes. Évente legfeljebb 120 napot, azaz maximum 600 eurót (216 ezer forint) lehet elszámolni. Az otthonról ledolgozott napok után nem érvényesíthető a munkába járás költségeinek ellensúlyozását szolgáló adókedvezmény, az úgynevezett ingázási átalány.

Nyilván nem állítható, hogy a home office megoldást jelent a világ minden problémájára és az sem lenne jó, ha az emberiség gyakorlatilag modernkori barlanglakóvá válna, mint egykor és nem kommunikálna senkivel, heteken vagy hónapokon át élne elszigeteltségben. Mert az szintén a társadalom és a kapcsolatok rovására menne. De meg kellene találni az egyensúlyt és az, hogy a home office intézményét meg sem próbáljuk alkalmazni, csak egy újabb elszalasztott lehetőség. A puttonyunkban talán még elfér. Talán.