Hóra várva - az év új, de van, ami változatlan

Tíz nappal ezelőtt átléptünk a sokak által várva várt 2021-es esztendőbe. 2020-ból elég volt, jó volt lezárni, némi túlzással a világ nagy része a képzeletbeli centimétereket vágta, hogy mikor tud végre búcsút inteni a 2020-as évnek, amely nem igazán hozott jót, vagy, amit hozott is, azt elhomályosították a rossz dolgok.

Az elmúlt napokban az évmutató átlendült 2021-re, de szomorú látni azt, hogy van, ami változatlan, illetve szinte semmi sem változott. A hőn vágyott 2021 első napjaiban is sokan ugyanott folytatták az életüket, ahol addig és az ünnepeket nyújtotta lehetőséget sem használták ki egy kis gondolkodásra, számadásra és a hogyan tovább kérdés megvizsgálására. S legfőképpen a magunk és mások szeretetére.

Fantasztikus dolog, hogy az emberiség az új esztendő első napjait továbbra is arra használja ki, amire nem kellene: egy törvényhozás megostromlására és az embertársai gyalázására. Hát igen, írhatnánk, hogy - a KFT együttest is idézve: Elmúlt az ünnepek. Egymás szapulása, minősítgetése, a nők vagy éppen a túlsúllyal küzdők támadása, az agresszivitás - mind megmaradt. Mondjuk aligha voltam naiv, mindez nem igazán lepett meg, de azért titkon reménykedtem abban, hogy az emberiség legalább egy picit változtat önmagán, ha már átléphetett a 2021-es esztendőbe. Voltak, akik nem érzékelték a lehetőséget, az ünnepeket, vagy nekik az ünnepek csak arról szóltak, hogy éppen 3 napig nem álltak neki támadni a világot. Igen, egy fitneszgurutól mit is várnánk. S nem a véleménnyel van baj, szokás szerint, hanem annak tálalásával. Kellene némi fény és némi intelligencia. Vagy van, csak nagyítóval kell keresni?

Az egész mostani helyzet fonákságára egyébként jellemző - és minden bizonnyal bizonyos mértékig hozzájárul a hülyeség elharapózásához, hogy hivatalosan tél van, de az országunk némi túlzással az egyetlen a Föld északi felén, ahol havat a lakosság 90 százaléka még csak nyomokban sem látott. Vannak bizonyos szerencsés helyek, ahol leesett néhány centiméter hó, nos, ők a szerencsések, mi, többiek továbbra is "élvezhetjük" a hó nélküli telet. Tavaly volt egy kis hó, élvezhette is az ember 1 hétig, most már legfeljebb némi hódara jut egy-egy hajnalra és ennyi. A télre csupán a megnövekedett gázszámla hívja fel a figyelmet és az, hogy hűvös, na jó, néhány napon hideg is van. A hólapátok többsége viszont a helyén rozsdásodik és nem sok helyen rendezhetnének most hólapátoló bajnokságot. Pedig a hó gyógyító erejű. Számos dolgot beborít, például a szennyet, a sarat is, ráadásul fehér, ezáltal nagyon szép, főleg, ha szikrázik rajta a napfény. Hó nélkül nem készíthető hóember és a természet sem tud megújulni. Ez utóbbi azonban látszólag senkit sem zavar. Jól van ez így, legalább nem kell havat lapátolni - vélhetik sokan. Pedig nem jó télen hótlanul lenni, az olyan, mint a leves sótlanul. Ehető, ehető, de nem az igazi. Ahogy a népszerű közösségi oldalon terjed - amennyit adót fizetünk, ennyi legalább igazán kijárna nekünk.