Kapcsolati örökségek - sérülések és remények

Az ember folyamatosan fejlődik, változik. Nem csupán önmagától, hanem az őt érte hatásoktól is, legyenek azok jók vagy rosszak. A legtöbb hatás a családunkban, a munkakörnyezetünkben és a kapcsolatunkban ér minket, éppen ezért ezeket az élményeket hosszú ideig, sokszor örökre magunkkal hordozzuk, akkor is, ha legszívesebben letennénk azokat. Ez a mi örökségünk, illetve annak egy jelentős része.

Nagyon sokan élnek bántalmazó kapcsolatban, legyen szó munkahelyi vagy párkapcsolatról. A legtöbben ezt észre sem veszik, hiszen nem fizikai erőszakról van szó, hanem folyamatos félelemben tartásról, bántásról szapulásról és bármit is tesznek, soha semmi sem jó a másiknak. Az olyan mondatokról, hogy: "semmit sem tudsz soha jól megcsinálni", "megcsináltad, de ez és ez nem jó", "miért így csináltad meg?". Amikor soha semmi pozitívumot nem talál a másik fél abban, amit mondunk vagy teszünk. Amikor folyamatosan kifogásolja vagy lekicsinyli az elképzeléseidet, a vágyaidat, a terveidet, az általad kiválasztott dolgokat és megkérdőjelezi azok hasznosságát vagy akár értelmét. S ehhez jön még, ha az ő szemében mindig béna és ügyetlen vagy. Ha pedig valamit el is ismer, azt sem 100 százalékosan és teljes szívéből, hanem csak úgy flegmán, megvetően, egy hamis mosoly kíséretében. De csak azért, hogy néhány másodperc vagy perc múlva ismét beléd rúghasson. Amikor a szeretet szava nála a "lusta, semmirekellő, kövér disznó" vagy éppen a "gebe". S érdekes módon, amikor megismert, sem a teltséged vagy a vékonyságod nem zavarta, sem az, hogy szeretsz sokat otthon lenni, de egy idő után hirtelen minden, ami TE vagy, ami Téged jellemez problémává válik.

Sokan eleinte próbálják ezeket a dolgokat megbeszélni, hát ha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot és talán úgy tűnhet, hogy a másik elgondolkodik, fontolóra veszi, hogy változtasson magán. Emellett gyakori az alkoholhoz vagy egy álomvilágba menekülés, illetve a szeretőkeresés. De ezek egyike sem lehet megoldás, illetve kizárólag az, ha az ember egy olyan partnert próbál keresni, aki elfogadja és tiszteli, szereti, becsüli. Emellett mindenképpen jó, ha van kivel megbeszélni a problémákat, például családtagokkal vagy barátokkal. Mindenesetre a bántalmazó munkahelyi és párkapcsolatok esetében a legjobb a "szégyen a futás, de hasznos" elv alapján kell eljárni. Az ilyen közegből menni kell. Minden egyes elvesztegetett perc és óra és nap a boldogságunkra kiszabott időt rövidíti és annak az esélyét, hogy megtaláljuk a Másik Felünket, aki szeret, megbecsül és tisztel minket, s legfőképpen olyannak fogad el minket, amilyenek vagyunk és nem akar megváltoztatni és a saját igényeihez formálni. Sajnos az is tény, hogy sokak helyzetét nem könnyíti meg, ha egy vagy több gyermekük van. Hányszor hallottuk, hogy "mennék én, de itt vannak a gyerekek is". Nos, az ő érdekük is a mielőbbi távozás. Még akkor is, ha pontosan tudja az ember, hogy borzasztó nehéz egyedülálló szülőként újrakezdeni.

A legnagyobb probléma, hogy a bántalmazó kapcsolatok nehezen vagy soha be nem gyógyuló sebeket okoznak a lelkünkben és ezt az örökséget sokáig kell cipelnünk. Megdöbbentő, amikor az embert még évekkel utána, egy boldog kapcsolatban is, miközben pontosan tudja, hogy az előző sérülést okozó kapcsolatait már lezárta az agyával, még mindig rémálmok gyötrik, oldódni próbál és szabadulni a múlt árnyaitól. Kitartással, sok türelemmel és szeretettel, s persze egy odaadó és megértő, szerető, a képletesen és a valóságban is a kezünket fogó Kedvessel ez sikerülhet. De meglehetősen fájdalmas, rögös út. Ugyanakkor a nehéz kapcsolati örökségektől csak így szabadulhatunk. Ahogy mondani szokták: emlékezni kell a szépre, továbblépni és a jelenlegi jó dolgokat megbecsülni. Pont azért, mert megszenvedtünk érte eddig - többszörösen is. S nem szabad elfelejtenünk, hogy a Másik felünk megtaláláshoz sok szerencse kell, de főleg kitartás és az, hogy végig higgyünk és bízzunk benne, hogy megtaláljuk Őt. A boldogság ugyanis bennünk van.