Társadalmi szépségideál

Minden kornak megvolt a maga szépségideálja. Az 1900-as évek előtt és a századforduló után a telt nők számítottak a szépség és a termékenység szimbólumának. Az 1900-as évek végén ugyanakkor megfordult a trend és egyre inkább a vékony nők lettek hivatalosan a szépek. A trend az elmúlt években kezdett ismét megfordulni, hiszen megjelentek a plus size modellek.

Amikor az 1980-as, 1990-es években kezdtek megjelenni a kifutókon a nagyon vékony modellek, akkor sokan felhördültek, mert a lányoknak már a csontjaik kilátszódtak. A probléma nem a vékonysággal volt, hanem a mértéktelenséggel. Nem sportos testük volt, hanem anorexiásak voltak és ezt az elvárást közvetítették azok felé is, akik látták őket. Az aligha normális, amikor egy 38-45 kilogramm súlyú fiatal nő közli, hogy ő még fogyni szeretne és gyakorlatilag már csak csont és bőr. Nem véletlen, hogy nagyon sok lány küzdött étkezési problémákkal, zavarokkal. Ezt a közvetített szépségideált nagyon nehéz kiheverni. Nyilván az egészséges életmód, a sportolás nagyon is fontos, de csak addig, amíg nem megy az egészség rovására.

 

Ráadásul fontos az is, hogy a szépség relatív. Van, akinek egy 150 kilogrammos nő is szép és van, akinek egy 50 kilogrammos is. A szépség nem súlyfüggő és sosem volt az. Sokkal fontosabb a harmónia, a külső és belső egyensúly, a megfelelő testkép és az, hogy jól érezze magát valaki a bőrében. Önmagadnak akarj megfelelni. A társadalom, értsünk is alatta bármit, nem tudhatja, hogy én vagy más, mikor és hogyan érzem magam jól a bőrömben és mikor rosszul. Éppen ezért borzalmasan károsak a közvetített ideálok és a különböző jelzők használata egy-egy nőre, legyen az a "gebe", a "dromedár" vagy a"bottal sem piszkálnám". Akik ilyen megnyilatkozásokat tesznek, talán bele sem gondolnak abba, hogy a másiknak ez hogyan esik, sértő, degradáló és mély sebeket okoz, amelyeket akár évekbe telhet kiheverni. S ilyenkor mindegy, hogy az illető vékony vagy éppen telt.

Ráadásul az eltorzult, elvárt testképek miatt vannak közvetett hatások is, például, hogy az ember nem kap magára normális méretű ruhákat és cipőket. S ez egyaránt érinti a vékony és a teltebb nőket és férfiakat. A centiméterek és a kilogrammok vadászata könnyen átcsaphat görcsösségbe, elfajult harcba, amikor már nem is az eredmény és az odavezető út számít, csak az, hogy a fogyás meglegyen - bármi áron.

 

S van egy jó példa is. A Twice írta meg a 31 éves dániai Eldina Jaganjac történetét, aki megelégelte a társadalmi szépségelvárásokat és úgy döntött, hogy nem fogja levágni a bajuszát, nem borotválkozik és nem szedi ki a szemöldökét. A nő egy kisvárosban nőtt fel, ahol mindenkitől elvárták, hogy beilleszkedjen a társadalmi normák közé. Ahogy azonban felnőtt, egyre jobban bosszantotta, hogy a nőktől elvárják, hogy több pénzt és időt fordítsanak a külsejükre, mint a férfiak. Rájött, hogy csak a társadalmi elvárások miatt érezte magát kevésbé nőiesnek ezek miatt, ezért tavaly márciusban meghozta a döntését. Már nem érdekli, hogy néz ki, és mit gondolnak róla mások. A leginkább a kettős mérce zavarta. „Ha egy férfi nem borotválkozik, és nem ritkítja a szemöldökét, azt senki nem veszi észre, nem kommentálja meg, nincs benne semmi szokatlan. Most úgy döntöttem, hogy azokra a feladatokra és célokra összpontosítok, amelyeket meg kell valósítanom, és kevesebb figyelmet fordítok arra, hogy nézek ki közben, vagy arra, hogy tetszem vagy sem az embereknek, hiszen a többségüket valószínűleg amúgy sem látom többet, vagy ha igen, az sem érdekel.” - mondta Eldina. Most magabiztosabb, mint valaha, mert nem fél kitűnni a tömegből, de hangsúlyozta, hogy szerinte az embereknek csak akkor szabad a teljesen természetes megjelenés mellett dönteniük, ha úgy valóban kényelmesen érzik magukat a bőrükben. „Tedd azt, ami neked kényelmes, és az igazi barátok melletted maradnak.” – tette hozzá. Nos, így is lehet. A lényeg az örök igazság: merjünk önmagunk lenni, ha vékonyak, ha teltek vagyunk.

Fotók: Pixabay, Eldina Jaganjac - Instagram