Boldogan Magyarországon?

Már megint. Vagy még mindig. Már megint a finnek végeztek az élen az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) által, a Gallup intézet adatainak figyelembevételével létrehozott boldogságlista első helyén. A finnek évek óta vezetik a rangsort, az idén Izland, Dánia, Svájc és Hollandia fért még az első ötbe, míg az első tízben van még Svédország, Németország, Norvégia, Új-Zéland és Ausztria. Magyarország csupán a 43, miközben messze megelőz minket Csehország (16.), Szlovákia (22.), Horvátország (23.), Szlovénia (26.), Észtország (28.), Litvánia (29.), Koszovó (31.), Lettország (34.), Lengyelország (39.) és Szerbia (42.), mögöttünk van Moldova (49.), Románia és Bulgária (mindkettő 56.) és Ukrajna (69.). A rangsor minimum elgondolkodtató.

Az Euronews megkérdezte az utca emberét Finnországban, hogy szerinte minek köszönheti a skandináv állam az előkelő helyezését. Egy írónő szerint az emberek nagyon szerencsések itt, mert a társadalom megvédi őket, nem kell aggódniuk amiatt, hogy elveszítik a megélhetésüket, vagy nem jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Egy másik járókelő azt mondta, hogy a boldogság azzal egyenértékű, hogy nem kell aggódni a dolgok alakulása miatt. Márpedig Finnországban minden rendben megy. Egy harmadik válaszoló szerint a finnek azért boldogok, mert mindenki biztonságban élhet, tiszta a levegő, van mit enni, a gyerekek iskolába járhatnak, mindenki a természet közelében él, és mindenkinek lehetősége van arra, hogy a társadalmi ranglétra csúcsára kerüljön.

Az eredmény mögött ugyanakkor szerintem még számtalan további ok is húzódik. Az első az, hogy Finnország, de ide vehetjük Izlandot, Dániát, Svájcot és Hollandiát is rendezett ország. Ez alatt azt értem, hogy mindenki teszi a dolgát. Az állam nem akar túlzott mértékben mindenbe beleszólni, a gyermekvállalástól kezdve a családok felépítésén át számos más kérdésig. S itt nem a szivárvány családokról van szó, hanem mindenki, például egy a gyermekeit egyedül nevelő apuka vagy anyuka is teljes jogú állampolgárnak számít, akinek a tevékenységéért a társadalom és az állam egyaránt hálás, s támogatja a gyermekvállalást. Nem hangzatos dolgokkal, frázisokkal, hanem valóban hasznos megoldásokkal és önreklám nélkül. Magyarországon ezzel szemben gyakran az az ember érzése, hogy jobban lehetne segíteni egy-egy problémán, ha az adott kormányzati intézkedés reklámozására szánt milliárdokat inkább a probléma megoldására szánnák. S ez független attól, hogy melyik párt vagy pártok vannak hatalmon. Már csak azért is, mert az öntömjénezés büdös. De nagyon.

A második ok, amely szorosan összefügg az elsővel, hogy az állampolgárok sem azért élnek, hogy - némi túlzással - ott kurtítsák meg és verjék át az államot, ahol csak lehet. Magyarországon ez gyakran némi sport. Az egy dolog, hogy hazánkban az adók és a járulékok rendkívül magasak még mindig, de amikor épp adócsökkentés van, a fizetési kedv akkor sem nő. A lakosság egy része szeretne mindent megkapni - lehetőleg ingyen.A harmadik ok, hogy vannak jogok és kötelezettségek, s ezzel mindenki tisztában is van, senkinek sem kell megmagyarázni. Az állampolgárok nem tekintik az államot fejőstehénnek, de az állam sem tekinti őket olyanoknak, akikről 850 bőrt lehet lehúzni mindenféle jogcím alapján. Egyszerűen minden úgy működik, ahogy kell. Természetesen ezek az országok sem tökéletesek, előfordul bürokrácia, vannak hibák, problémák, de az ezekhez való hozzáállás is gyökeresen más, másrészt az embereknek nem kell alapvető dolgokon dühöngeniük - például, hogy miért olyan, amilyen az oktatás, a posta, a közlekedés, miért magas a benzin és az élelmiszerek ára. Magyarországon is lehet boldogan élni és ez nem a fizetéssel vagy az anyagi és más körülményekkel függ össze, hanem azzal, hogy valaki megteremti-e ennek a feltételeit. Többek között, eldönti, hogy a külvilágot, mennyire engedi be az életébe. Álszentség lenne azt állítani, hogy a külvilágot és a külső hatásokat teljesen ki lehet zárni az életünkből. De törekedni lehet rá és nem kell mindig valaki vagy valami mást (kormány, bankárok, munkaadók, család, munkahely, barátok stb.) hibáztatni. Ugyan van, ami valóban az ő hibájuk adott esetben, de az életünket Mi alakítjuk és a döntéseinket is Mi hozzuk meg.

A boldog társadalom alapja nem a család, hanem az egyén. Amennyiben a társadalmat boldog egyének alkotják, akik harmonikusan élnek önmagukkal, a környezetükkel és nem kell számos dolog miatt aggódniuk, akkor két boldog egyénből sokkal nagyobb eséllyel jön létre egy boldog család. A családokat nem lehet törvényben szabályozni, miként azt sem lehet meghatározni, hogy ki kivel illik össze. A szerelem, a boldogság nem működik párt- vagy kormányutasításra. A szívnek pedig nehéz, sőt, lehetetlen parancsolni. Aki akar, az igenis boldog lehet, még ha komoly ára is van. De elhihetjük: megéri. De nagyon.