Keresd a nőt

Magyarországnak számos területen lenne szüksége a felzárkózásra, ezek egyike, hogy a döntéshozatalban egyre több nő vegyen részt. Egy friss felmérés alapján viszont erre még várnunk kell. Újabb pofont kaptunk arról, hogy még nagyon sokat kell tanulnunk a világ többi részétől. Olyan országok mögé kerültünk, amelyeknek a kulturális és más tényezők alapján elvileg mögöttünk kellene lenniük. Csak ők valamit jobban csinálnak nálunk.

Az Interparlamentáris Unió (IPU) nevű szervezet szuverén államok parlamentjeinek szövetsége. Az IPU tagja Magyarország is. Az unió nemrég elkészítette a legújabb jelentését, amelyben azt vizsgálta, hogy melyik ország parlamentjében mekkora a női képviselők aránya. A dokumentumból kiderült, hogy a lista első három helyén Ruanda, Kuba és az Egyesült Arab Emírségek törvényhozásai végeztek, több mint 50 százalékos aránnyal. A magyar parlament esetében ugyanez az arány 12,56 százalék. Enyhén szólva elgondolkoztató a két arány. Európában egyébként 1995-ben az arány 13,2 százalék volt, 2020-ban viszont 30,4 százalék. Vagyis Magyarország még az európai uniós átlagtól is jócskán el van maradva. Mindenesetre aligha gondolná bárki is, hogy hazánkat pont Ruanda, Kuba és az Egyesült Arab Emírségek előzi meg ezen a területen - természetesen egyáltalán nem lenézve ezeket az országokat, pedig úgy tűnik, hogy nagyon is ez a helyzet. Ami mindenképpen meglepetés, hogy nem olyan államok végeztek a lista első helyein, mint például a skandináv államok, Kanada, Svájc vagy Új-Zéland, amelyek - ebben a kérdésben is - alapvetően nyitott országoknak számítanak.

Arra nem igazán számíthatunk, hogy a magyar döntéshozókhoz egyáltalán eljut ez az információ, hiszen nem illik be a "genderkérdésekbe" és az értékrendbe. Pedig pont egyike lenne azoknak a témáknak, amelynél fontos lenne fejlődnünk és a nemzetközi összehasonlításokban is minél előrébb kerülnünk. A nők szerepe a társadalomban szerintem az egyik legfontosabb értékmérő, legyen szó arról, hogy hány képviselőnő, frakcióvezető vagy éppen miniszter van a magyar politikában, vagy arról, hogy a magyar tulajdonban lévő vállalatok vezetői között mekkora a nők aránya. A kérdés nem is a közelgő nőnap miatt fontos, hanem, hogy a nők azt érezhessék, fontos szerepük van a 21. századi magyar társadalomban és nem a konyhába akarják őket száműzni, mondván: "a nőnek ott a helye". Persze nincsenek illúzióim arról, hogy a döntéshozók egy része körülbelül ezzel a gondolkodásmóddal rendelkezik és fikarcnyi esélye sincs annak, hogy megváltoztassa a begyöpösödött álláspontját, amely leginkább egy feudális földesúr szintjén van mind a megnyilvánulásaiban, mind az általa büszkén hangoztatott mondatokban.

 

Pedig a női vezetők igenis lehetnek jók, sikeresek, határozottak. Példaként említhető Mette Frederiksen dán, Sanna Marin finn, Kaja Kallas észt és Jacinda Kate Laurell Ardern új-zélandi miniszterelnök. Ők mindannyian sikeres és népszerű politikusok, akik nem a feminizmus miatt váltak azzá, amik, kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolatban élnek és a többségük anya is. Mindez jó példa arra, hogy igenis lehet valaki sikeres nő és anya, s egyáltalán nem kell választania különböző kérdésekben egyik vagy másik terület között. Nyilván a nők sem hibátlanok és hozhatnak rossz döntéseket, de egy dolog biztos: sokkal tisztelettudóbb, kedvesebb, empatikusabb és stílusosabb lenne a politikai élet, mint most, amikor a döntéshozók jelentős része férfi. Ráadásul nem kellene félni a női vezetőktől, hanem meg kell adni nekik a bizalmat, különösen akkor, ha rátermettek és rendelkeznek a megfelelő képességekkel. Annyit ugyanis legalább elérnének, mint a gyakran öntelt, arrogáns és empátiára gyakorlatilag sokszor képtelen férfi kollégáik. De, ha többet, akkor csak jól járnánk.

A fotón balról jobbra: Angela Merkel, Kaja Kallas, Mette Frederiksen és Sanna Marin. (Foto: Imago, AP, dpa)