Űrmartalócok

Az ember nagyon értékes faj. Olyan dolgokra képes, amelyek bámulatra méltók, szeret, összefog, hétköznapi csodákat hoz létre. Ugyanakkor ott vannak benne olyan alapvető hiányosságok is, mint nem képes megfelelően kezelni az élőhelyét, s gyakorlatilag oda piszkít, ahol él. legyen szó a föld felszínéről, az óceánokról, a levegőről vagy éppen az űrről. Úgy gondolom, ha ez a fejlődés ára, akkor nem ártana lemondanunk bizonyos dolgokról - egészen addig, amíg nem vagyunk képesek normális, felelősségteljes módon felfedezni a minket körülvevő tereket.

Az elmúlt években, sőt, évtizedekben folyamatosan olvashattuk a különböző híreket arról, hogy az ember ismét az űr meghódítására készül és szeretne kirajzani az univerzum közeli és távoli szegleteibe, nyilván, ha ezt majd a technológia- és tudásszintje engedi. Mindez érthető, hiszen az ember egyik legfontosabb tulajdonsága a kíváncsisága, amelynek ugyanakkor egyaránt vannak pozitív és negatív hozadékai. Az űrrepülés csodálatos dolog, amely a fiatalok és a felnőttek millióinak a fantáziáját megmozgatja. A probléma nem ez, hanem, ahogyan jelenleg és sajnos várhatóan a közeljövőben is történik.

A Föld közvetlen környezete rengeteg űrszeméttel van tele. Ez a korábbi űrutazások következményei. Az akkori és a mostani technológia lényege ugyanis, hogy rendkívül sok elhasznált műhold, rakétafokozat kering a bolygónk körül és ezzel gyakorlatilag életveszélyes helyzeteket teremt. Nem jobb a helyzet a Holdon sem. Korábban megjelent információk alapján 2000 működő és 3000 inaktív műhold kering a Föld körül, továbbá 34 000 darab 10 centiméteresnél és 128 millió darab 1 milliméteresnél nagyobb törmelék. A Holdon találhatók az Apollo 15, 16 és 17 küldetések holdjárói, 54 olyan szonda, amely leszállt vagy lezuhant a Holdra, valamint az emberiség eddig 190 000 kilogramm anyagot hagyott a Holdon. Vagyis: már eddig is sikerült teleszemetelnünk az űrt és a Holdat. S ezek után akarunk még távolabb jutni? Miért is? Hogy ott is hátrahagyjuk a nyomunkat, értsd: a szemetünket? Nos, ha ennyire vagyunk képesek, akkor inkább jobb lenne egy barlangba visszahúzódnunk, mert ez a viselkedés még az ősembernek sem vált volna a becsületére.

 

Egy másik oldalon szintén fontos táblázat található. E szerint 1 mm méretű törmelékből több tízmillió van a Föld körül. Ezek nem követhetők nyomon és a kinetikus energiájuk 71 Joule, míg  a hatásuk 0,0003 kilogramm TNT-vel egyenlő. Amennyiben becsapódnak, akkor olyan erővel teszik, mint egy elhajított baseball-labda.

A 3 mm méretű törmelékekből több millió darab van, kisebbek, mint egy áfonyaszem, s ezek sem követhetők nyomon. A kinetikus energiájuk 1910 Joule, a hatásuk 0,008 kilogramm TNT-nek felel meg és olyan erővel csapódnak be, mint a kilőtt golyók.

Az 1 centiméter méretű törmelékek akkorák, mint az áfonyaszemek, azokból több százezer darab van a Föld körül és a kinetikus energiájuk 70 700 Joule. A hatásuk 0,3 kilogramm TNT-vel egyenlő és szintén nem követhetők nyomon. Amennyiben egy ilyen darab valakit eltalál, az olyan érzés, mint ha egy lehulló üllő találná el az illetőt.

Az 5 centiméteres törmelékdarabok akkorák, mint egy szilva, több tízezer darab van belőlük, a kinetikus energiájuk 8 840 000 Joule, a többségük nem követhető nyomon, a hatásuk 37 kilogramm TNT-nek felel meg és ha becsapódnak, akkor olyan érzés, mint ha egy busz találná el az embert vagy az adott tárgyat.

A 10 centiméteres törmelékek egy softball-labdára hasonlítanak, több tízezer van belőlük, a kinetikus energiájuk 707 000 000 Joule, a hatásuk 300 kilogramm TNT-vel egyenlő, s olyan, mint ha egy bomba robbanna. A többségük nem követhető nyomon.

S végül vannak a 10 centiméteresnél nagyobb törmelékek, amelyek akkorák is lehetnek, mint egy kosárlabda- vagy futballpálya, a kinetikus energiájuk 1x10^13, a hatásuk 3 millió kilogramm TNT-nek felel meg és olyan, mint ha egy nagyobb bomba robbanna. Ezekből több ezer van a Föld körül és követhetők.

 

 

Ezt sikerült produkálnia az emberiségnek 1950-től. S ezek után akarunk mi eljutni a Marsra és máshová. Úgy gondolom, elgondolkodtatók a fenti számok és információk. Ezen űrtörmelékek begyűjtésére vagy megsemmisítésére gyakorlatilag esély sincs, ráadásul, még ha sikerül is megvalósítani, rendkívül sok időbe és pénzbe kerülhet. A legelszomorítóbb az, hogy miközben a bolygónk felszínét, légkörét, vizeit is szennyezzük, még a közvetlen környékével is ugyanezt tesszük. Amíg ezen nem tudunk változtatni, azt gondolom, bármennyire is nagyszerű faj az ember, semmi keresnivalója nincs az űrben. Főleg, hogy ott még aszteroidákon és más bolygókon vagy holdakon akarunk bányászni. Először talán ideje lenne eltakarítani a saját mocskunkat, újra élhetővé tenni a Földet és utána olyan technológiákat kifejleszteni, amelyekkel nem változtatunk mindent az űrben is pusztasággá. Mert, ha csak erre vagyunk képesek, akkor ne csodálkozzunk, ha a természet és az univerzum is vissza fog vágni a maga módján.