Velünk született sorscsapások - menstruáció, klimax és társaik

Amikor a lányok és a fiúk kezdenek felnőni, akkor akaratlanul is szembesülnek a változó testük jelentette kihívásokkal. Megjelennek az első miteszerek, pattanások, a fiúknak pelyhedzeni kezd az álluk, a lányoknak megnő a mellük. Ezt senki sem szokta jól fogadni. Új dolog, megváltozik az élet és alkalmazkodni kell.

 

Az első probléma, hogy a fejlődő lányok szembesülnek azzal, hogy komoly hatást váltanak ki a fiúkból és a férfiakból, hiszen a formálódó testük, a megnövő kebleik magukra vonzzák a tekinteteket, miközben egy tinédzser lány nem vágyik ilyen kitüntető figyelemre. E reakciók kezelését nem igazán tanítja meg neki senki. Neki kell megtanulnia és ezt meg is teszi, vagy jól, vagy rosszul. Ráadásul - mint ha mindez nem lenne elég - megkapják a nyakukba a menstruációt is. Kicsit olyan az egész, mint a mondásban: "nesze sánta, itt egy púp is". Ez sajnos genetika, a nők így vannak megalkotva. Ezzel együtt kell élniük, nem tehetnek ellene.

Az persze nagyon komoly kritika, hogy az önmagára annyira büszke emberiség nem volt képes évszázadok alatt megfelelő gyógyszereket kifejleszteni például a menstruáció tüneteinek az enyhítésére. Ráadásul, az még súlyosbítja a helyzetet, hogy bár a biológiaórákon a diákok tanulnak az emberi testről és elvileg tisztában lesznek ezekkel a dolgokkal, de az iskolából kikerülve egy olyan társadalomba kerülnek, amely szintén évszázadok alatt nem volt képes azt megérteni és ahhoz alkalmazkodni, hogy kialakítson a nőknek megfelelő és a női szervezet különlegességét figyelembe vevő szabályokat, munkarendet. A menstruációval való viccek megszokottá váltak, miközben a "nehéz napok" felemlegetése a férfiak szájából a legtöbbször nem együttérzéssel, hanem gúnyos hangsúllyal történik. Holott, lett volna idő elfogadni a gyengébbnek nevezett nem működését és mondjuk lehetett volna úgy kialakítani a munkahelyeket és a munkarendeket, hogy a nőknek ilyenkor automatikusan pihenőnapokat kapjanak. Megoldható lenne? Igen. Pusztán akarat kérdése lenne? Igen. Túlzás lenne? Nem. Indokolt lenne, mint a szülés utáni szabadság? Igen.

A férfiak könnyebb helyzetben vannak. Egy 40 évesnél idősebb férfinek mondjuk olyan kellemetlen és valljuk be, néhány személyt biztosan megrázó dolgokkal kell szembesülniük, mint az őszülés vagy a kopaszodás. De ez nem egy fájdalmas, rossz közérzetet biztosító folyamat, hanem kellemetlenség, amely igenis hathat negatívan valakinek a hangulatára, de nem mérhető az olyan, komoly testi kínokhoz, amit akár egy menstruáció vagy a klimax okoz. Az utóbbira a legjellemzőbb, mint ha a szervezet hol jégfürdőben, hol szaunában lenne és ezek az állapotok váltakoznának, ráadásul teljesen kiszámíthatatlanul. Egy férfinek ilyen hőhullámokat nem kell átélnie, mégis imádnak viccelődni a nők nehézségein. Pedig nagyon nem kellene.

S jön a plusz egy dolog: a gyermekvállalással kapcsolatos kérdések. "Imádnivaló", amikor arról, hogy miként szüljenek a nők és maga a szülés kérdéséről és velejáróiról is férfiak vitatkoznak. Férfiak, akiknek, ha öt percet kellene tartózkodniuk egy szülés közben a szülőszobában akkor minimum elhánynák magukat vagy elájulnának. A szülés folyamatáról, az ott átélt dolgokról már nem is beszélve. De nem, ők jogot formálnak arra, hogy beleszóljanak ezekbe a kérdésekbe és hogy miként döntsön a testéről egy nő. S idevehető az abortusz kérdése is többek között. Főleg, amikor ebben a kérdésben bíróságok és az egyház döntenek, miközben jól tudjuk, hogy az utóbbi ugyebár "hemzseg" a női papoktól például. Ja, mégsem. Ez az egész olyan lenne, mint ha például a nők mondanák meg, hogy mekkora az elvárt hímvessző-méret és aki a szabvány alatti testrésszel rendelkezik, az pórul járt. Ugye ki is tiltakozna a legjobban? Nos, igen: Önök, uraim.