Újévi fogadalmak helyett új alkotmány

Napjainkban szinte minden ország fontosnak tekinti a saját alkotmánya megalkotását, ugyanakkor koránt sem mindegy, hogy mi szerepel az adott dokumentumban. Az írott alkotmány (kartális, rendszeres alaptörvényű, papiros-alkotmány) fogalma az újkor elején fejlődött ki az abszolutizmussal szemben álló polgári eszmék ideológiai eszköztárának elemeként, az isteni tekintéllyel szemben az egyéni érdeket támogatta. Ebben a korszakban az igény felerősödött a népszuverenitás, a jogegyenlőség, az emberi jogok, a szabadságjogok és a jogállamiság érvényesülésével kapcsolatban. A felsorolt igények szükségszerűen megváltoztatták és alkotmányban szabályozták a közhatalom gyakorlásának módját, a hatalmi ágak szétválasztását és viszonylagos egyensúlyát, a közhatalom és a társadalom együttműködését. Az első kartális (írott formájú) alkotmány 1787-ben az Amerikai Egyesült Államoké, amelyet a rövid ideig érvényes lengyel, majd francia alkotmány követett - mind a kettőt 1791-ben fogadták el. A XVIII. századtól, majd főleg a XIX. és a XX. században világszerte folyamatosan a kartális alkotmányok terjedtek el. Az alkotmányok mindig a jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedtek el, a többi jogszabály és jogi norma fölé rendelt alaptörvényekként, ezért nem lehetett egyetlen más részletező és kiegészítő szabály rendelkezése ellentétes azokkal. Az alkotmányok feladata a főszabályok, alapelvek és alapértékek meghatározása, a többi jogforrást pedig a részletes szabályozások jellemzik.

A National Geographic írta meg, hogy Chile nemrég úgy döntött: módosítja az alkotmányát, amely még 1980-ból származik és amelyet a Pinochet-diktatúra fogadott el. Ez az alkotmány megnyitotta az utat a bányászat és ezáltal a vízbázis eladása előtt, amely ugyan fellendítette a gazdaságot, ám egyúttal rendkívül kiélezte az egyenlőtlenséget is. Emiatt 2019-ben tiltakozások kezdődtek a dél-amerikai államban, majd tavaly az új elnökválasztás során megválasztották a tiltakozásokban élenjáró volt diákvezetőt, a 35 éves Gabriel Boric-ot az ország jövőbeli elnökének, aki márciustól tölti majd be a pozíciót. Boric egyik kampányszlogenje volt, hogy állami kézbe veszi a Chile legnagyobb ásványkincsét képező lítiumbányászatot, amely jelenleg nem éppen környezetkímélő módon zajlik, ahogy más ásványkincsé sem, épp ezért az alkotmányozás egyik célpontja ez az iparág. Boric elkötelezettsége, hogy 2040-re karbonsemlegessé teszi az ország bányászatát, sokakban azt a félelmet kelti, hogy egyenesen be akarja záratni a bányákat.

Az új alkotmányba az is be fog kerülni a tervek szerint, hogy az országban lévő víz közvagyonnak minősül. Ez érintheti a bányászatot, amely, pont a nevezett lítium kinyeréséhez az Atacama sós vizeit használja. A bányászat által elvont víz befolyásolja azoknak a felszíni sós tavaknak a vízmennyiségét, amely madarak sokaságának jelent élőhelyet. 1997-től fogva folyamatos csökkenést észlelnek a flamingók állományában. A sós víz kiemelésével párhuzamosan más változásokat is észleltek, például a nappali hőmérséklet emelkedését vagy épp az ember számára lakható oázisokban a víz mennyiségének csökkenését. Az alkotmányozó konvenció célja, hogy az ember és a természet szoros kapcsolatát is törvénybe foglalja. Fontos, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben az egyik oldal nyeresége ne okozzon természeti krízist egy másik oldalon. Chile lakossága 78 százalékos arányban szavazta meg, hogy új alkotmányra van szüksége az országnak. Az alkotmányozó konvenció 155 tagjából 77 nő, és 17 fővel az őslakos közösségek is képviseltetik magukat. A konvenció számos tagja környezetvédőnek vallja magát.

Valljuk be, Chile nem számít a világ meghatározó országának és az ott történő események ritkán kerülnek a világ vezető hírei közé, de ez az eset is bizonyítja, hogy egy kisebb állam is előállhat olyan elképzelésekkel, amelyek követendő példát jelenthetnek más államok számára, s egyúttal iránymutatásként szolgálnak arra, hogy az alkotmányukba igenis belevegyenek és meghatározzanak olyan alapvető főszabályokat, alapelveket és alapértékeket, mint a környezetvédelem vagy a boldogsághoz való jog. Az ugyanis mindenkinek jár - az új esztendőben is.