Ökoáramot juttatnak el Ausztráliából Szingapúrba

A napenergia több mint 4000 kilométeres távolságra történő szállítása technikailag lehetséges, de hogy nyereséges-e, az kérdéses.

Ausztrália a jövőben zöldáramot akar szállítani Szingapúrba. Ehhez egy naperőművet építenek az országban és az ott termelt áramot Ausztrália északi partvidékére, majd onnan egy 4300 kilométer hosszú kábelen keresztül Szingapúrba szállítják. Ez lesz a világ eddigi leghosszabb víz alatti távvezetéke.

Az Australia-Asia Power Link (AA Power Link) nevű projekt felveti azt a kérdést, hogy a jövőben milyen távolságokra lehet kábelen áramot szállítani. Az energetikai átmenetre való tekintettel ez lehetőséget teremtene arra, hogy kedvező helyeken nagy mennyiségű nap- vagy szélenergiát termeljenek és azt messze lévő fogyasztóknak értékesítsék.

Klemens Reich, az Austrian Power Grid kábelszakértője elmondta, hogy a föld felett, a föld alatt vagy a tengerfenéken fektetett különleges kábeleket a távoli helyekről származó termelési és fogyasztói potenciál összekapcsolására használják. Ez az energiaátalakítás során sokféle lehetőséget nyit meg, Így például a Hollandiában termelt szélenergiát norvég szivattyús tároló erőművekbe lehet vezetni. Az energiaátalakítás során ez sokféle lehetőséget nyit meg. A nagy távolságra történő villamosenergia-szállítás a megújuló energiaformák termelésének regionális ingadozásainak kiegyenlítésére is felhasználható. Néha az Északi-tengeren, néha Szicíliában fúj erősebben a szél. Amennyiben a kettőt kombináljuk, akkor folyamatos ellátást kapunk.

A villamosenergia-átvitelben minél nagyobb a távolság, annál nagyobbak a veszteségek. Ezek a veszteségek csökkenthetők nagyfeszültségek alkalmazásával. Az egyenáramot több száz kilométeres távolságokon átívelő, pontról pontra történő összeköttetésekhez használják. Az úgynevezett nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) átvitelnél a feszültség 500 kilovolt vagy annál is nagyobb lehet. A HVDC-kábeleknél azonban vannak veszteségek is. "700 kilométeres távolságnál ezek 5-6 százalék körüliek" - mutatott rá Bernd Klöckl, a Bécsi Műszaki Egyetem munkatársa, aki a Skandinávia és Németország közötti Nordlink projektben dolgozott. A szakember hozzátette, hogy az Ausztrália és Szingapúr közötti projektnél a mai technológiával legalább 20 százalékos veszteség lehetséges. Más szakértők alacsonyabbra becsülik. „Ezt gazdaságilag talán el lehet fogadni” - emelte ki Klöckl.

Minél hosszabb a kábel, annál nagyobb a kárveszély. Még, ha a kábelek a tengerfenékbe vannak is temetve, földrengés vagy hajóhorgonyok miatt elszakadhatnak. A javítás nagyon időigényes és költséges. Reich szerint a tenger alatti kábelek gyenge pontjai a kötések, azaz a kábelszakaszok közötti csatlakozási pontok. A tenger alatti kábelek nagyon hosszú szakaszokkal rendelkezhetnek, mivel a hajók fedélzetén lévő kábeldobok óriásiak lehetnek, azonban a több száz vagy több ezer kilométeres teljes kábelhossznál elég sok a kötés.

"A jelenlegi rendelkezésre állási statisztikák alapján évente 100 rendszerkilométerenként 0,1 meghibásodással kell számolni" - hangsúlyozta Stefan Mirschel a holland nagyfeszültségű extra nagyfeszültségű hálózatot üzemeltető Tennet szakértője. Amennyiben a tenger alatti kábelek sérüléseinek javítási idejét is 60 nap körülire becsüljük, akkor a rendelkezésre állás ennek megfelelően csökken. „Meg kell vizsgálni, hogy az ilyen hosszú összeköttetések milyen kihívásokkal járnak és hogyan lehet ezeket észszerű módon megvalósítani” - ecsetelte a szakember. Mirschel szerint az ausztrál esetben megfontolandó lenne Indonézia bevonása a projektbe és két kábelszakasz kialakítása egy közbenső állomással.

Herwig Renner, a Grazi Műszaki Egyetem Elektromos Hálózatok Intézetének tudósa úgy vélte, hogy különösen a napenergia szállításának van értelme. „A napenergiába egyszer beruházunk, de utána ingyen kapjuk.Az olyan kérdések, mint a hatékonyság és a veszteségek kevésbé válnak fontossá” - érvelt a kutató.

Észak-Ausztrália ideális helyszín a fotovoltaikus rendszerek számára, Szingapúr és Ausztrália pedig politikailag is stabil országok. Az, hogy a stabilitás döntő tényező lehet, mutatja az a régóta dédelgetett, de soha meg nem valósult elképzelés, hogy a Szaharából nagy mennyiségben hozzanak napenergiát Európába.

Klöckl kiemelte, hogy jelenleg Európa a tenger alatti energiakábelek fő piaca. A világ számos más pontján vannak azonban nagy távolságú összeköttetések, például Japán vagy Új-Zéland szigetei között. Brazíliában hosszú földfelszíni HVDC szárazföldi összeköttetések vannak a vízerőművek és a délkeleti nagyvárosok között. Ilyen tengelyek működnek az ország egész területén Kínában is. A jövőben Marokkó tenger alatti kábeleken keresztül napenergiát szállíthatna az Egyesült Királyságba, mintegy megkerülve a kontinentális Európát „Ezen kapcsolatok száma egyre nő” - szögezte le Reich. Sok projektet azonban meghirdetnek, éveken keresztül finanszíroznak, majd hirtelen törlik azokat.